Hojicha: a tea, amiről (talán) még nem hallott

Bár zöld teáról van szó, a színe mégis a sötét mézre emlékeztet. Illata a pörkölt mogyoróra és a karamellre hasonlít, a kesernyésség legkisebb jele nélkül. A nyelven olyan érzést hagy maga után, mintha egy kanál sült süteményt evett volna. Ha most az futott át az agyában, hogy ez egyszerűen nem lehet zöld tea, hidje el, szinte mindenki pontosan így reagál, amikor először találkozik a hojichával.

Talán most az jár a fejében, hogy miben különbözik a hojicha a híres matchától. A különbség nagyobb, mint gondolná:

A hojicha (ejtsd: „hódzsicsa”) egy rövid, intenzív, faszén feletti pörkölési folyamaton megy keresztül. Ez alapjaiban változtatja meg a színét, ízét és az illatát, de technikailag még mindig zöld tea marad. A leveleket először a klasszikus gőzöléses eljárásnak vetik alá az oxidáció leállítására, és csak ezután kerülnek a forró fémlemezekre.

Így egy olyan ital születik, amely mindkét világ legjavát ötvözi. Megőrzi a zöld tea tulajdonságait, de ízében és aromájában inkább egy finoman pörkölt oolonghoz vagy egy könnyed gabonakávéhoz hasonlít.

Az első korty, amely megváltoztatja a zöld teáról alkotott véleményedet

Ha három szóval kellene jellemeznünk a hojichát, az a lágyság, a melengető érzés és a mogyorós jelleg lenne. Ez a főzet pontosan az ellentéte mindannak, amit az ember általában a zöld teával társít. Nincs benne fanyarság vagy füves élénkség. Ehelyett egy kellemesen édeskés íz vár Önre, a pörkölt gesztenye, a mogyoró és a finom karamell tónusaival.

Sokan úgy írják le a hojichát, mint „valamit a tea és a kávé között”. Hasonló az illata, és ugyanolyan örömet okoz, mint a reggeli kávé, de utána nem jelentkezik a kézremegés vagy a gyomor nehéz érzése. Szóval, ha egy olyan italt keres, amely helyettesítheti a délutáni eszpresszót, akkor ez az.

Mitől olyan különleges tea a hojicha?

A mottója akár ez is lehetne: „minimális koffein, maximális élvezet”. Egy csésze hojicha körülbelül 10–15 mg koffeint tartalmaz, míg a klasszikus zöld teában körülbelül 25–35 mg van, egy bögre feketekávé pedig 80–100 mg körül mozog. A pörkölés során ugyanis a koffein nagy része egyszerűen elpárolog. Ezért a hojichát nyugodtan elfogyaszthatja vacsora után vagy lefekvés előtt is, anélkül, hogy az álmatlan éjszakától kellene tartania.

A zöld teák tartalmaznak egy L-teanin nevű aminosavat, amelyről a kutatások kimutatták, hogy elősegítheti az alfa-agyhullámok termelődését – vagyis azokét, amelyeket az agy a meditáció vagy a mély koncentráció során produkál. Egy 2019-es klinikai tanulmány megállapította, hogy az L-teanin rendszeres, négy héten át tartó bevitele hozzájárult az alvásminőség javulásához és a szubjektív stresszérzet csökkenéséhez az egészséges felnőtt résztvevőknél.

A pörkölés nem csökkenti az L-teanin-tartalmat, így ezt az előnyt a hojichából is profitálhatja.

Hogyan is születik valójában a hojicha?

Az alapja mindig a zöld tea, leggyakrabban bancha (azaz későbbi szüretelésű tea), néha sencha vagy kukicha, amely főként a teacserje ágaiból és száraiból készül. A leveleket a betakarításuk után először meggőzölik az oxidáció megállítása érdekében, majd óvatosan sodorják és fémlemezekre terítik. És ekkor jön a kulcsfontosságú pillanat: a rövid, de nagyon intenzív pörkölés a faszén felett.

A fordulópont abban a pillanatban érkezik el, amikor a forró parázs felett halk pattogás kezd hallatszani. A teát néhány tíz másodpercre intenzív hőnek teszik ki, és ebben a rövid villanásban megy végbe a teljes átalakulás. A zöld szín átadja helyét a borostyán meleg árnyalatainak, a levelekből elpárolog a koffein jelentős része, a fanyar, füves jegyeket pedig a frissen sült kenyérre és a pörkölt mogyoróra emlékeztető illat váltja fel.

Ez kicsit olyan, mintha azt néznénk, hogyan változik át a tészta a sütőben aranyló croissant-ná. A kémia elvégzi a dolgát, a végeredmény pedig egy ízletes varázslatra hasonlít.

A hulladékból az utóbbi évek trendje lett

1920-at írunk, és Kiotóban egy kereskedő ül egy halom zöld tea felett, amit nem sikerült eladnia. A levelek öregszenek, elveszítik a frissességüket, és lassan a kukában kötnek ki. Ez a kereskedő azonban nem akarta feladni. Úgy döntött, megpróbálja a régi teát hirtelen megpörkölni, és a végeredmény őt magát is meglepte.

A kiszáradt, elöregedett tea helyett egy teljesen új, bódító illat áradt a serpenyőből. Az íze pedig? Kerek, lágy és édeskés. Valamiből, ami a szemétben végezte volna, hirtelen egy új japán fenomén lett. A japánok nagyra értékelték a lágyságát, a könnyedségét, és azt a tényt, hogy a nap folyamán bármikor elfogyaszthatják. A gyártás elve azóta alapvetően nem változott, csupán tökéletesedett.

Ma a hojichát különböző zöld tea alapokból és különböző minőségben készítik, de a faszén feletti pörkölés, amely a megismételhetetlen karaktert adja neki, ugyanaz marad.

Mivel okoz meglepetést a hojicha?

A félreismerhetetlen mogyorós és karamelles jegyeinek köszönhetően a hojicha ma hihetetlenül sokoldalúan használható. Az úgynevezett hojicha latte igazi kávéházi sláger, nemcsak Japánban, hanem a világ többi részén is. De biztos helye van a sütésben is. A japánok rendszeresen adják fagylaltokhoz, süteményekhez, kekszekhez és csokoládéhoz, ahol a pörkölt íze meglepően jól működik.

A ManuTea kínálatában rögtön két változatban is megtalálja. Választhatja a szálas Japan Hojicha BIO-t a Kagoshima régióból, tiszta ökológiai minőségben. Ha viszont a házi latte vagy a kulináris kísérletek vonzanák, válassza a Japan Hojicha Powder BIO-t – a finom porrá őrölt teát, amely kiválóan elkeveredik az italában.

Hogyan készítsük el a hojichát

A hojicha elkészítése egyszerű, és a kisebb pontatlanságokat is megbocsátja. A finomabb zöld teákkal ellentétben nem kell attól félnie, hogy megégeti vagy túl áztatja. Az ideális vízhőmérséklet 80–90 °C körül van, az áztatási idő pedig körülbelül 1–2 perc. A szálas hojichát teáskannában vagy szűrőben áztassa, az őrölt verzióját pedig egyszerűen keverje el a vízben.

Ha pedig szeretné kipróbálni a hojicha lattét, keverjen el egy teáskanál port 30–50 ml forró vízben, majd öntse fel meleg tejjel – legyen az tehéntej, zabtej vagy bármilyen más növényi tej. Adjon hozzá egy kis mézet vagy agave szirupot, és máris a kezében tarthat egy olyan ital, amely a hűvösebb napokon felmelegíti, kánikulában pedig a jeges verzióban is tarol.

Kóstolta már a hojichát, vagy még csak most fedezi fel?