SARSAPARILLA - gyógynövény (SMILAX, SZÁRCSAGYÖKÉR)

A gyógynövény főzete és íze

A smilax gyökeréből készült főzet nagyon kellemes vaníliás-fűszeres illatú. A smilaxot szekrényekbe elhelyezve ruhák illatosítására is alkalmazzák. Az íze édes, az ital színe aranysárga.

A gyógynövény eredete

Orvosi smilax, smilax officinalis, sarsaparilla... ezek az elnevezései a növénynek, amely otthona Közép- és Dél-Amerika, és Ázsia trópusi esőerdei. Smilax akár 30 méter magas évelő növény, amelynek a gyökerei számos figyelemreméltó tulajdonságokkal rendelkeznek. Smilaxnak több, mint 300-350 faját ismerjük, ezek közül néhány endemikus. A túlnyomó többsége nagyon toleráns a környezetének a körülményeire, rizómáikkal pár év alatt képesek benőni az egész környezetüket. A levelei érdekes formájúak, a paprikára hasonlítanak. A smilax vörös bogyói fontos madáreledel. A zöld virágainak a nektárja pedig fontos a lepkék és az éjjeli lepkék számára.

A nehezen megközelíthető őserdőkből a smilax egészen csak a 16. században jutott el Európába, és ismerték meg az európaiak a számos, szexuális betegséget gyógyító hatásait. A smilax fogyasztásának az egészségügyi előnyeit 1569-ben jegyezte le a perzsa tudós Imad al-Din Mahmud ibn Mas'ud Shirazi. A későbbi tudományos kutatások és orvosi vizsgálatok azt mutatták, hogy a smilax gyökere sokkal szélesebb körű felhasználási lehetőségeket kínál.

A hagyományos gyógynövényes gyógyszerek mellett a smilaxot sörökhöz is adagolják, mert növeli a habképződést. Smilaxot a kubai Pru italhoz is adagolják, levesekhez, pörköltekhez és Kínában desszertekhez is. A pekingi lakosok a gyökereiből uzsonnát, vagy töltött palacsintát készítenek. A növény fiatal hajtásainak olyan az íze, mint a spárgának, nyersen, vagy főzve fogyasztják.