ZÖLD ROOIBOS

A tea főzete és íze

Mivel ez a Rooibos nem fermentált, ezért a főzetének a színe sem jellemzően barnásan- vöröses, ahogy azt már a Rooibos teáknál megszokhattuk. A zöld Rooibos főzetének a színe gyönyörű sárga. Az íze, és az aromája is eltér a megszokottól. A zöld Rooibos tiszta, természetes illatú, az íze gyógynövényes, édeskés, kissé a fű ízére hasonlító ízvilággal rendelkezik. A zöld Rooibos természetesen koffeinmentes, ezért kiválóan alkalmas a kisgyermekek, terhes, és szoptató nők, a betegségből épp felépülő egyedek napi folyadék bevitelének a kiegészítésére. Próbálja ki a zöld Rooibost jeges tea formájában is.

A tea eredete

A Rooibos zöld változata sokkal ritkább, mint a vörös, ennek ellenére egyre több rajongója van szerte a világon. A zöld Rooibos cserjékből készül, amelyek endemikusan, kizárólag a dél-afrikai Cederberg hegységben nőnek. Maga a cserje körülbelül 1-1,5 méter magas, hosszú ágakkal, zöld, tű alakú levelekkel rendelkezik. Nagyon igényesek a levegő páratartalmára, a talaj összetételére, a napfényre, és az árnyékra, így a világ más részein szinte lehetetlen a termesztésük. A bokrok rendkívüli képességgel rendelkeznek, túlélik a gyakori tüzeket, amelyek Dél-Afrikát sújtják. A megégett növények gyorsan regenerálódnak, ha a magvai a talajban ragadnak, egészen 6 évig is életben maradhatnak, kivárják, amíg a talaj újra eléri az ideális feltételeit a kicsírázásukhoz. A bokrokat évente egyszer takarítják be, mégpedig az ősz elején. A bokrok körülbelül 35 centiméteres ágait kora reggel vagdossák le. A zöld Rooibos esetében gyorsan apróra vágják, és szárítják. Mindezt azért teszik, hogy elkerüljék a Rooibos oxidációját, és hogy megőrizzék az értékes tulajdonságait. Mielőtt a tea csomagolásra kerülne, speciális hűtési folyamaton esik át.

A Rooibos történetét először a 17. században jegyezték le, amikor a Cederberg régióját, amely kb. 250 kilométerre fekszik a Fokvárostól, először látogatták meg az európai botanikusok. Abban az időben csak annyit konstatáltak, hogy a területen sok „értékes növény” található, amelyek gyógyhatásúak. 1722-ben Carl Thunberg svéd természettudós lejegyezte, hogy a helyi törzsek lakosai olyan növényből főznek teát, amelyet Redbushnak, illetve Rooibosnak nevezett el. A tea íze és hatásai később a holland telepeseket is magával ragadta. A fekete tea helyettesítőjeként fogyasztották. 1904-ben Benjamin Ginsberget, egy orosz telepest, annyira elbűvölte a Rooibos, hogy 1930-ban meggyőzte a helyi orvost dr. Le Fras Nortierát arról, hogy próbálják meg közösen létrehozni az első Rooibos ültetvényt. Az ültetvény létrehozásához rögös út vezetett, de a helyiek segítségének köszönhetően rájöttek, hogy hogyan juthatnának a Rooibos magvaihoz (a hangyák hordták szét a magvakat), így bővült szét a Rooibos termesztése a Cederberg területén, és idővel kiharcolta magának az előkelő helyét a tea világpiacán is. Ennek ellenére még 2008-ban is foglalkoztak a Rooibos védjegyével, amelyet Burke jegyzett be az Egyesült Államokban. A dél-afrikai parlament azonban elfogadta a szellemi tulajdonjogot, és korlátozta a Rooibos név használatát, így azzal csakis a Cederberg területén termesztett teák ékeskedhetnek.