Pu erh Édes tök

Infúzió és tea íz

A tea színe sötét, mély borostyánszínűtől vörösesbarnáig terjed, meleg őszi árnyalattal, amelyet a Pu-erh és a napraforgó ad neki. A legmarkánsabb illat az édes tök, amelyet a fahéj emel ki. Alatta a Pu-erh lágy, földes aromája bontakozik ki, amelyen a gyümölcsök és zöldségek édessége teljes mértékben érvényesül.

Az íze telített, kerek és meleg, utóíze hosszú és kellemesen fűszeres.

A tea eredete

A keverék középpontjában a Pu-erh áll, a világ egyik legrejtélyesebb teája. Kínának délnyugati Yunnan tartományából származik, és a neve eredetéhez egy szép legenda fűződik. A hagyomány szerint a teának sokáig nem volt neve. Amikor 1725-ben elhozták a császári udvarba, és a császár megkérdezte, hogy valójában mi a neve annak az italnak, amely annyira elvarázsolta, a kereskedő nem tudta a nevét, ezért legalább megnevezte azt a területet, ahonnan a tea származik, vagyis Pu Erh-t. És ez a név azóta is megmaradt a teának.

Különlegességét a feldolgozási módszer adja. A legtöbb többi Pu-erh teától eltérően ez a tea további erjesztésen megy keresztül, és az idő múlásával tovább fejlődik, így hasonlóan a borhoz érlelődik, és az időtartam itt inkább előnynek számít, mint hátránynak.

A Pu Erh köré aztán összegyűlt az a négy alapanyag, amelyek nélkül az ősz nem is lenne ősz: alma, körte, sütőtök és sárgarépa. Az almát és a körtét nálunk már évszázadok óta termesztik, és mindkettőben megtalálható a pektin, azaz egyfajta oldható rost, valamint a C-vitamin, amely támogatja az immunrendszer normális működését és segít megvédeni a sejteket az oxidatív stressztől.

A sütőtök és a sárgarépa béta-karotint tartalmaz, egy narancssárga színezéket, amelyből a szervezet A-vitamint állít elő. Ez hozzájárul a normális látáshoz, az immunrendszer működéséhez és az egészséges bőr fenntartásához. Egyébként a narancssárga sárgarépa egyáltalán nem magától értetődő.

Története nagy részében lila, sárga vagy fehér volt, és azt a narancssárgát, amelyet ma természetesnek tartunk, a holland kertészek terjesztették el a világban. És a sütőtök? Bár általában a zöldségek közé soroljuk, botanikai szempontból azonban bogyós gyümölcs.

Az utolsó szót a sáfrányos szeklice mondja, pontosabban a szirmai. „Hamis sáfránynak” is nevezik: abban az időben, amikor az igazi sáfrányt kevesen engedhették meg maguknak, a sáfrányos szeklicével festették az ételeket élénk sárgára és narancssárgára.

A sportolókat pedig valószínűleg még egy dolog örvendezteti meg, nevezetesen az, hogy a sáfrányos szeklicét az izomnövekedés elősegítésével hozzák összefüggésbe.