Orvosi tüdőfű szár + levél (Pulmonaria officinalis) - gyógynövény

A gyógynövény főzete és íze

A főzet meglepően kellemes, édeskés ízű, illata pedig a gyógynövények és a frissen nyírt fű keverékét idézi.

A gyógynövény eredete

A Pulmonaria officinalis, ahogy latinul hívják, a tavasz közeledtének szimbóluma. A virágzó növényt már március elején meg lehet találni, főleg árnyékos helyeken, tápanyagban gazdag talajon. Ha tavaszi sétája során 30 cm magas növényt lát apró vörös-rózsaszín vagy kék-lila virágokkal és fehér pöttyös levelekkel, akkor biztos lehet benne, hogy tüdőfűvet talált.

Európa egész területén előfordul, kivéve Norvégiát, és elterjedési területe egészen Oroszországig nyúlik. A világban különböző neveken ismerik. A pöttyös kutyától a betlehemi zsályán át a Szűz Mária könnyeiig.

A tüdőfű ősidők óta kapcsolódik a légutakhoz. Neve egyébként a latin pulmo, azaz tüdő szóból származik. Az emberek főleg a hidegebb időszakokban használták, hogy segítse a légzőrendszer normális működését. Nem csoda tehát, hogy hagyományos összetevőjévé vált a gyógynövénykeverékeknek és az önálló főzeteknek.

Még tudnia kell, hogy ez a gyógynövény a következőket tartalmazza:

• szilícium-dioxid (akár 4%),
• nyálkaanyagok,
• szaponinok,
• csersavok (akár 10%),
• alantoint,
• C-vitamint,
• flavonoidokat,
• ásványi anyagokat (főleg kalcium-sókat),
• fitoszterineket és cerilalkoholt,
• pirrolizidin-alkaloidokat.

Ha úgy dönt, hogy beveszi a gyógyfűvet az ivási szokásai közé, ne feledje, hogy fogyasztása mérsékelt legyen, és ne tartson tovább három hétnél. A gyógyfű nem alkalmas terhes és szoptató nők, valamint kisgyermekek számára.