Málnás simogatás – zöld tea

A tea infúziója és íze

A málna illata forró vízzel leöntve halvány aranyszínű infúziót varázsol elő, finom vörös gyümölcsös árnyalattal. Az ízében a zöld tea dominál, közvetlenül mögötte pedig a málna következik. Nem édes és mesterséges, hanem olyan természetes, kissé savanykás, mintha egy marék málnát szednénk közvetlenül a bokorról.

Az eper kissé kerekíti az ízvilágot, a piros ribizli savanykás ízt ad hozzá, az ananász pedig a végén finoman bekapcsolódik egy kis trópusi édességgel.

A tea eredete

Yunnan Kína délnyugati részén fekszik, és a botanikusok a teacserje őshazájának tartják. Néhány ottani cserje olyan dolgokra emlékszik, amelyekről mi még csak álmodni sem merünk, és a helyi gazdák olyan tisztelettel gondozzák őket, amilyet egy ilyen ritkaság megérdemel. A yunnani zöld teát lassan, gondosan dolgozzák fel, és higgyen nekünk, amikor azt mondjuk, hogy ez meg is érezhető az ízében.

A zöld tea az egyik legjobban kutatott növény, és a vele kapcsolatos jótékony hatások listája rendkívül hosszú. Antioxidáns hatású, elősegíti a normális koleszterinszintet, az erek egészségét, valamint a koncentrációt és a tiszta gondolkodást. A kutatások arra utalnak, hogy hatással van a bélflóra, az emésztés, a fogak és az íny egészségére, a bőr állapotára, valamint a szív normális működésére. Kevés növénynek van ennyi érdeme, és kevés olyan, amelyet ilyen jól lehet fogyasztani.

A málna szinte olyan régi, mint az emberiség maga. Az emberek már jóval a szervezett mezőgazdaság kialakulása előtt szedték a vadmálnát, és az ókori görögök és rómaiak is nagyra becsülték.

A vörös ribizli több tiszteletet érdemel, mint amennyit az emberek általában tanúsítanak iránta. A kertben szinte magától nő, de rengeteg C-vitamint és flavonoidot tartalmaz. Az ananász a bromelint adja a keverékhez, egy olyan enzimet, amelyet hagyományosan az emésztés elősegítésével hoznak összefüggésbe, és trópusi édességével teszi teljessé az egész kompozíciót.