KOREA JEJU BIO - zöld tea

A tea főzete és íze

A Korea Jeju OP BIO főzete sárgászöld színű, friss illatú, finom édes ízű.

A tea eredete

Ha szeretne egy kicsivel többet megtudni a zöld teáról, amely Jeju (Jeju) ültetvényéről származik, egy kis kirándulást kell megtennie az O'Sulloc múzeumba. Seogwangdawon közelében található, egész évben 9-től 18-ig tartó nyitvatartással. Az építményt, amely egy csésze zöld teát ábrázol, és teakertek veszik körül, biztos nem fogja elkerülni.

De ha nem tudna eljutni erre a csodálatos helyre, olvassa el, amit mi mesélünk a gyönyörű koreai Jeju OP BIO leveleiről.

A teafákat buddhista szerzeteseket hozták Koreába a 7. században. A 14. századig a teakertek a vidék, és kultúra általános részei voltak. A politikai változások megjelenésével a buddhizmust betiltották, a templomaikat, és a teaültetvényeiket megsemmisítették. Csak 1945 után, miután megszerezték a függetlenségüket, kezdték a koreaiak megújítani a teakertjeiket. Konkrétan Jeju szigetén használták fel a gazdák a vulkáni talaj, és a szubtrópusi klíma előnyeit. A sziget nagy előnye az is, hogy semmilyen ipari szennyezés nem érinti. Másrészt a tea termelését megnehezíti a villamos energia hiánya. A Jeju-t, Japánnal ellentétben, téli fagyok is sújtják, amelyek a teafák termelésére negatív hatással vannak. Ennek elkerülése céljából a teaültetvények ventilátorokkal vannak felszerelve, hogy elfúják a hideg szelet a cserjéktől. Hasonló szolgáltatást nyújtanak a vízpermetezők, amelyek a száraz aszály idején is segítenek megőrizni a növények frissét. Hogy még mi is tartozik Jeju szigetéhez? A Tolharubang nevű törpék csodálatos kőfigurái, amelyekről senki sem tudja, hogy hogyan, és honnan kerültek a szigetre. Továbbá a búvárnők - akik az egész családot ellátták a tenger gyümölcseinek eladásából származó pénzzel. A víz alatt állítólag akár 2 percig is kibírtak levegő nélkül. Ma már

körülbelül 70 évesek... Néhányan közülük még mindig aktívan halásznak, homárt, kagylókat és a rákokat.

A Kína és Japán között fekvő szigetről származó zöld teát később gyűjtik be, mint például Japánban. Az innen származó teafák levelei is nagyobbak. A tealevelek olajzöld színűek, amelyeket nagyon lassan és finoman szárítják. Így tartják meg magukban a levelek az egészségre pozitívan ható anyagait, és a kellemes édes ízüket.