Indonéz fahéj – egész

A gyógynövény íze

Az indonéz fahéj édes és fűszeres illatú, de egyben enyhén csípős is, ami miatt jellegzetesebb, mint a cejloni fahéj. A rudak aranybarnától sötét gesztenyebarna színűek, mattak és kemények tapintásra. Nem közvetlen fogyasztásra szánják őket, főleg főzéshez vagy sütéshez használják, ahol fokozatosan felszabadulnak az olajok, amelyek illatukkal átjárják az egész ételt.

Használja forralt borhoz, puncshoz vagy forró almaborhoz, valamint almás kompóthoz vagy szilva lekvárhoz. Az indiai curry nem lenne olyan ízletes nélküle, ahogy a párolt bárányhús sem.

A gyógynövény eredete

Indonézia több mint tizenhétezer szigetből áll, és a fűszerekkel való kereskedelem ősidők óta folyik ott. A fahéjfa a hegyekben nő, ahol nedves és vulkáni talaj található, amely tele van ásványi anyagokkal, amelyek a fahéjnak gazdag ízét adják. A feldolgozás a hagyományos módszerek szerint történik, amelyeket a helyi közösségek évszázadok óta alkalmaznak.

A kéreg gondosan levágásra kerül az ágakról, lassan megszárítják és tekercsekbe tekerik. Ez a folyamat tapasztalatot és érzéket igényel. A szükséges aroma megőrzése érdekében ugyanis be kell tartani a megfelelő időzítést és a szárítás ütemét.

Régen a fahéj értékesebb volt, mint az arany. Csak a leggazdagabbak tehették az asztalukra, míg a kereskedők hetekig, hónapokig utaztak érte. Az arab kereskedők még azt is titokban tartották, honnan származik a fűszer, hogy megőrizzék titkukat és nyereségüket. De nem csak az íze miatt volt értékes, a fahéjat szertartásokon is nagyra becsülték, és ajándékba adták maguknak a királyoknak.

Indiában és a Közel-Keleten szinte egyetlen hagyományos étel sem készülhet ma is fahéj nélkül.