Hatásai - Kecskeruta

Az agrárgazdaság területén a kecskeruta nem jeleskedett, de a népi orvoslásban a középkor óta a középpontban áll. A növény szárított szára csodákra képes.

Győződjön meg róla saját maga:

• növeli a tejtermelést a szoptatási idő alatt
• megtisztítja a szervezetet a káros anyagoktól
• antibakteriális hatású
• szabályozza az emésztést
• csökkenti a vércukorszintet
• vízhajtó hatású
• megakadályozza a koleszterin nem kívánt felhalmozódását
• küzd a gyulladásokkal

A kecskeruta évelő, egy méter magas gyógynövény, amely harang alakú fehér, lila, vagy kék színű virágokkal virágzik. Általában több kecskeruta növekszik egymás mellett, organikus, gazdag talajban gyarapodik.

Eredetileg a kecskeruta, latinul Galega officinalis a Közel-Keleten fordult elő. Ma azonban szinte egész Európában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ázsia viszonylag nagy területén is megtalálható. Az elterjedésének az igazi oka eredetileg tisztán gazdasági célú volt. Szarvasmarha-takarmányként, továbbá tehenek, juhok, és kecskék tejtermelésének növelése céljából termesztették.

Azonban, meglehetősen hamar rájöttek, hogy a kecskeruta friss levelei olyan káros anyagokat tartalmaznak, amelyek észrevehetetlenül befolyásolják a tej ízét, és akár az állatokra is veszélyes lehet. Szerencsénkre, a hő hatására ezek az anyagok elvesznek, ezért a természetgyógyászatban csak szárított formájában alkalmazzák. Megtartja egészségügyi előnyeit, és még a szoptató anyáknak sem kell attól tartaniuk, hogy az anyatej íze megváltozik. A gyógynövényből készült főzetet ésszerű adagokban, nyolc héten keresztül lehet fogyasztani. Nincsenek ismert mellékhatásai, de cukorbetegek, és hematopoietikus rendellenességben szenvedő személyeknek a fogyasztásával kapcsolatban tanácsot kell kérniük a kezelőorvosuktól.