Közönséges vasfű (Verbena officinalis)

A gyógynövény eredete

Szent növény, lakatfű, vagy kakascímer. A közönséges vasfűnek számtalan elnevezése van. Minden egyes helyen ahova eljutott ennek a kivételes gyógynövénynek a hírneve, és maga a gyógynövény is, a füvesasszonyok, és a gyógyítók másképp nevezték el.  A Verbena officinalis- azaz a vasfű egy 50 centiméter magas növény, amely apró rózsaszín virágokkal díszeleg. Napos helyeken nő, ahol megfelelő mennyiségű folyadékhoz tud jutni. Leginkább az alföldön találhat rá a növényre, ahol tápanyagban gazdag a föld. A vasfüvet eredetileg a Földközi-tenger, Nyugat-Afrika, és az Ázsia azon részei közötti hatalmas területen lelhették fel, ahol elérte a Himaláját. Fokozatosan Ázsia, Európa, és Afrika más részein is elterjedt a növény. De, napjainkban már megtalálható az észak-amerikai kontinensen, és Ausztráliában is.

A növény az ősi időkben a mágikus rituálék fontos részét alkotta. Az ókori Róma papjai vasfűvel porolták le Jupiter Isten oltárát, és hitték, hogy a segítségével sikerül a szeretet, és a béke varázsát megteremteni. Az eredeti germánok ennek a gyógynövénynek a gallyát viselték a nyakukban talizmánként, hogy elűzzék maguktól a gonosz erőket, és megismerjék a szeretet erejét.

A legnagyobb hírnevét azonban, az egészségügyi hatásainak köszönheti. Például, az angol neve a vervain a kelta ferfaen szókapcsolatból alakult ki. A szó szabad fordításban "kő eltávolítót" jelent. De ennél sokkal többre képes, elsősorban a fontos alkaloidok, illóolajok, és enzimek magas jelenléte miatt. A vasfű szárában található meg a legtöbb hasznos anyag. A növény szárát nyersen, salátákhoz is adagolhatjuk. De a szára gyakoribb alkalmazása szárított formájában történik, főzeteket készíthet belőle. Bár nem ismertek a mellékhatásai, minden esetre javasoljuk az ésszerű fogyasztását, ugyanúgy, mint más gyógynövény esetében. Hosszú távú fogyasztása esetén kb. két hónap elteltével javasoljuk, hogy tartson szünetet a fogyasztásától.