HÁRSFAVIRÁG

A gyógynövény főzete és íze

A hársfa virágából készült főzet halványsárga színű, kivételesen kellemes ízű és illatú. Az íze se nem keserű, se nem fanyar, hanem kissé édeskés, lágy, finom.

A gyógynövény eredete

A mályvafélék családjába tartozó hársfa (Tilia) elterjedt a Földünk égész északi félteken. Közel 40 faját ismerjük, a nagylevelű és a kislevelű hárs hazánkban is megtalálható. A 600 évet is megélő fa koronája bokorszerű, levelei szív alakúak, és természetesen, erős illatú virágok jellemzik. A hársfa akár 30 méter magasra, vagy annál magasabbra nő, a törzsét sötét vékony kéreg borítja. Sárga virágokkal, hajlított levelekkel körbefogva virágzik júniustól júliusig. A virágzó hársfát már akar 10 méter távolságból is érezni, ilyen távolságba terjed a fa virágainak mámorító illata. Hazánkban a hársfát nagy tiszteletben tartják. Természetesen Vergilius, Ovidius és Plinius műveiben is megjelenik a hársfa, Plinius "aranyfa"-ként említette a műveiben a fát.

A régi szlávok mágikus hatalmat tulajdonítottak a fának, a szeretet, és a szépség szimbólumává vált számukra, a fa a Lada nevet kapta tőlük. Számos rituálét tartottak a fa közelébe, fontos találkozókat, és prédikációkat tartottak alatta. A hársfát a megbékélés, vagy a konfliktusok végének szimbólumaként ültették el. Régen az emberek úgy vélték, hogy a hársfába soha nem csap a villám, hogy a kérge megvédi őket a mérgezésektől, a leveleit a halhatatlanság megszerzésére használták fel. A hársfából faragott figura is védelemként szolgált, amelyet folyamatosan maguknál kellett hordaniuk az embereknek, hogy meg tudja őket védeni. 1848 júniusában a hársfa a Cseh Köztársaság nemzeti fajává vált a prágai Všeslovanský kongresszuson. A hársfa olyan fa, amelyet nemcsak a virágai, hanem a jól megmunkálható fája végett is értékelik, mely gyönyörű rajzolatát például a kosárfonásnál hasznosítanak előszeretettel.

A népgyógyításban azonban az elsőként említett hársfavirágokat részesítik előnyben. A fa virágait ideális esetben a délutáni órákban gyűjtik össze, még mielőtt kinyílnának. A virágokat gyorsan ki kell szárítani a begyűjtésük után, árnyékban, szellős helyen. A szárítás hőmérséklete nem haladhatja meg a 35 ° C-ot.