TÜDŐFŰ (Pulmonaria officinalis) - gyógynövény

A gyógynövény főzete és íze

A gyógynövényből készült tea főzete meglepően kellemes, édes ízű, a friss gyógynövények, és a frissen felvágott fű illatának a keverékével.

A gyógynövény eredete

Az igazat megvallva, a gyógynövény neve nem éppen arra csábít, hogy megkóstoljuk, de a nevéből azonnal megtudhatjuk, hogy mire szolgál ez a gyönyörű színű gyógynövény. Latin nevén a virág Pulmonaria officinalis a közelgő tavasz szimbóluma. A virágzó gyógynövényre március elején, főként árnyas területeken, tápanyagban gazdag talajjal találhatunk rá. Egy tavaszi, erdei séta során, ha 30 cm magas növényt látunk apró, vörös-rózsaszín, vagy kék-lila színű virágokkal, és fehér foltos levelekkel, biztos lehet benne, hogy megtalálta az orvosi tüdőfűt. Európa egész területén előfordul, Norvégia kivételével, és még Oroszországban is elterjedt. A világon mindenütt másként hívják. Nevezik pettyegetett tüdőfűnek, dongófűnek, Szűz Mária könnyeinek. Bár ehhez a gyógynövényhez nem tartozik semmiféle legenda, a népi gyógyítok, és a füvesasszonyok mégis nagy becsben tartják. A növény szárított szárát, amelyet még a szezon kezdetén gyűjtenek össze, bármilyen légzési nehézségre ajánlják fogyasztani. A főzetének a mérsékelt fogyasztását nem ajánlott hosszabb ideig fogyasztani, mint három hét. Az orvosi tüdőfű nem alkalmas terhes és szoptató nők, vagy kisgyermekek számára.